2009. július 21., kedd

Nevelésügyi Kongresszus - zárókötet


AZ EMBER CSAK BELÜLRŐL FORMÁLHATÓ
Kálmán Attila
Pápai Református Kollégium
Tatai Gimnáziuma

Jókai Mór, a Pápai Református Kollégium egykori diákja említette, hogy az iskola arra való, hogy „Istennek, hazának, tudománynak” neveljen. Ez a hármas cél – évtizedeken keresztül – olvasható volt a pápai kollégium főépületének a homlokzatán.
1952-ben, az államosításkor, a feliratot leverték. Ott állt a fél város a téren, sokan hangosan zokogtak. 1994-ben, amikor végre az egész épületet visszakapta az egyházunk, hatalmas betűkkel újra kiírtuk a serkentő mondatot. Alig néhányan vették észre. Ez is jelzi, hogy az alig több mint négy évtized alatt az emberek jelentős része kiürült, elvilágiasodott, közömbössé vált. Ezt tudatos rombolás is segítette. Azelőtt volt Pápán katolikus, református és állami középiskola is. Az államosításkor összekeverték azoknak tanárait, diákjait és részben a felszerelését is. Jól tudták, hogy ha egy nemzetnek elveszik a hitét, nyelvét, hagyományait, közösségeit, akkor a gyökértelenné tett „néppel” azt csinálhatnak, amit csak akarnak.
Németh László szerint: „A kultúra nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának belső mágnese, irányítója.” (Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk, 1928) Ezzel az igényességgel a bennünket elárasztó rengeteg hatás közül elsősorban kettőt tekintek kultúrának: a keresztyén kultúrát és a nemzeti kultúrát. A keresztyén kultúra belső mágnese egyetlen élő személy: Jézus Krisztus. A nemzeti kultúra öszszetartó ereje pedig csodálatosan gazdag anyanyelvünk, hagyományrendszerünk, népművészetünk. A keresztyén kultúrában naponkénti bibliaolvasással és imádkozással, közvetlen, személyes kapcsolatba tudok kerülni az élő Istennel, aki előtt felelős vagyok minden gondolatomért, szavamért, cselekedetemért és mulasztásomért.
A nemzeti kultúra pedig lehetőséget ad számomra hagyományaink kutatására, őrzésére, átörökítésére. Ez örömöt okoz, gazdagabbá tesz, és segít eligazodnom az összekuszálódott értékrendű világunkban.

A tanulmány folytatása a VII. Nevelésügyi Kongresszus zárókötetében olvasható. A kötet letölthető a www.nk7.hu oldalról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése